Mivel a tájképi kerteknél a terepalakítási munkákat lehetőleg elkerüljük, a kert területének felhasználása és főleg az utak nyomvonalvezetése olyan megoldású kell legyen, hogy az ezzel kapcsolatos műszaki használati követelményeknek a háborítatlan terepfelszín is megfeleljen.

Előfordulhat azonban, hogy meghatározott fő nézőpontokról feltáruló kedvezőbb látvány érdekében, vagy a jobb térkapcsolatok kialakítása miatt a meglévő terepalakulattal elfedett, kitakart részletet a terep átalakításával, lesüllyesztésével meg kell nyitni, fel kell tárni. Ezeket a földmunkákat is a környező térszín jellegének megfelelően, lágy átmenetekkel, plasztikus felületalakítással kell megoldani.

Ha mégis szükség van erőszakos, nagyobb mértékű terep-átalakításra, az ilyen részleteket célszerű növénytelepítéssel takarni, ill. a környező-területhez kapcsolni.

A tájképi kert terepalakításánál is előnyösen befolyásolhatjuk a kerti képet a terepfelszín kismértékű, de hatásában jelentős alakításával, plaszticitása fokozásával. Ilyen helyzet főként a nagy összefüggő gyepfelületek esetében adódik. A tájképi karakterű környezetben az asztallap simaságú, pontosan sík gyepfelületek idegenszerűek, mesterkéltek, merevek, mert nem hatnak természetesen, unalmasak.

Ezért itt - főként ha nagy, együtt látható felületről van szó, a terepfelszínt enyhén hullámzóan , lágy ívekkel, szabálytalan ritmusban célszerű kialakítani. Az ilyen felület fény-árnyék hatása - különösen alacsony napállásnál - a kerti kép igen értékes eleme és ez felel meg a természetesség követelményének

forrás: Dr. J. Imre