A kerti kompozíció legértékesebb, mozgalmas formagazdag elemeinek a cserjecsoportoknak, szolitereknek, virágfelületeknek jó érvényesüléséhez az osztatlan, nagy egybefüggő gyepfelület ad jó kontraszthatású alapot. A kerti tér horizontális határoló síkja, felülete, amely a vertikális elemeket, térfalakat, testeket összefogja, s kiemeli. A gyepfelületek e szerepüket akkor töltik be megfelelően, ha nem elaprózottak, felszabdaltak.

A pázsit - mesterséges összetételű fűmagkeverékkel készült - a fűmagkeveréktől függően homogén, egyöntetű felületet ad, inkább architektonikus típusú kertekben alkalmazható.  Tájképi típusú kertben, különösen nagyterű létesítményeknél inkább gyepet, esetleg virágos gyepet célszerű alkalmazni.


A pázsit asztalsimaságú, tökéletesen sík felületet kell adjon, amelyet a tereprendezéssel, a magágyelőkészítéssel, ill. a pázsit állandó nyírásával érhetünk el. A gyepfelületek, különösen a virágos gyepek alapfelülete - különösen ha nagy, egybefüggő térben jelennek meg - lehet szabálytalan enyhén hullámzó, nem tökéletesen sík felület. Ez a mikrorelief a fény-árnyék hatása szempontjából alacsony napállásnál, surló fényben kifejezetten előnyös: a gyepnek egyfajta plaszticitást ad éa a térmélységet is érzékelteti.

Mind a pázsit, mind a gyepfelületek esetében a térhatás növelése, de vízháztartási szempontból is előnyös, ha felszínüket enyhén konkáv jelleggel alakítjuk ki. A gyep esetében ez folyamatos átmenetekkel képzett homorú, katlanszerű felületképzést jelent, a szabályos formájú pázsit-felületeknél a középrész 10-30 cm-es lesüllyesztésével, a széleken pedig padka és lekerekített élek nélküli rézsűkkel alakítható ki. Ezeket a felületeket a szemlélő megszokásból közel vízszintes síkfelületeknek igyekszik elfogadni, és így a középrész lesüllyesztése a pázsit, vagy gyepfelületet nagyobbnak láttatja a valóságos méreteinél

forrás: DR. J. Imre