Az architektonikus típusú kertre jellemző, hogy benne az alakítottság, a megformáltság, a természeti adottságoknak az emberi célok, szempontok szerinti átrendezése döntő érvényre jut és formailag is kifejezést nyer. Ezért az ilyen, vagy ehhez közel álló kert, kertrészlet esetében a terepalakítás is a szabályos, szerkesztett formák szerint történik, a terep különböző lejtésű síkok egyszerű, vagy bonyolultabb, de mindenkor egy szabályos rend szerinti együttese.

Rézsűk helyett, néha szükségből sokszor azonban az előnyösebb képi megjelenés, vizuális hatás érdekében támfalakat alkalmazunk a különböző teraszok közötti szintkülönbség áthidalására. A falak annak a földtömegnek a súlyát hordják, amely a természetes rézsű /szakadó lejtő) síkja felett helyezkedik el. E funkcióját a támfal anyaga, méretezése, felületének megmunkálása tükrözze.

A műszakilag helyesen kialakított támfal e funkcionális szerepénél is jelentősebb, azonban képi hatása, értékes, gazdagító eleme a kert architektúrájának. A támfal a terepalakítás plasztikáját keményebben megrajzolja, markánssá, határozottá teszi, jobban kiemeli, mint a rézsű.

 

A fák a kert térszerkezetét, képi megjelenését döntően meghatározó, uralkodó alkotó elemek. Tömegüknél, térhatároló hatásuknál fogva igen nagy szerepük van a kert jellegének, hangulatának, karakterének kialakításában.  

A fák térhatároló szerepüket csak kifejlett állapotukban, idősebb, rendszerint 15-20 éves koruktól képesek megfelelően betölteni. Ezért igen értékes adottság, ha a leendő kert területén idősebb értékes fák találhatók. Ezeket olyan előnyös adottságoknak kell tekintenünk, amelyek a kert kompozíciójának is meghatározó elemei lehetnek.