Az architektonikus típusú kertre jellemző, hogy benne az alakítottság, a megformáltság, a természeti adottságoknak az emberi célok, szempontok szerinti átrendezése döntő érvényre jut és formailag is kifejezést nyer. Ezért az ilyen, vagy ehhez közel álló kert, kertrészlet esetében a terepalakítás is a szabályos, szerkesztett formák szerint történik, a terep különböző lejtésű síkok egyszerű, vagy bonyolultabb, de mindenkor egy szabályos rend szerinti együttese.

A rendezett felszínnek a síkok metszésvonalai, az egyenesekből, vagy szabályos, lendületes ívekből álló korona- és körömvonalak hálózata ad szerkesztett, feszes, mérnöki jelleget.

Ha az eredeti terep eleve tagolatlan, kis lejtésű sík, akkor a kert rendezett terepfelszíne is rendszerint egyetlen, szabályos lejtésű síkfelület és csak a kisebb-nagyobb egyenetlenségek, szabálytalanságok megszüntetésére van szükség.

Ilyen terepadottságok esetében is persze lehet tagolt, mozgalmas, változatosságot mutató terepfelszínt létrehozni, ha ezt a kert rendeltetése, térformálási szempontok stb. ezt indokolják.

Tagolt, mozgalmas, meredek lejtésű terepadottságok mellett is szükség lehet a terület egészének, vagy egy részének a funkcionális felhasználhatóság (pl. sportpálya, pihenőhelyek létesítése) érdekében egyetlen összefüggő síkfelületté alakítására (34., 35. ábra). Ilyen esetben azonban az eredeti lejtéstől függően rendszerint igen nagy rézsűfelületek adódnak és jóval nagyobb földmunkát jelentenek, mint ami több, kisebb terasz kialakításával járna. A rézsűk látványa ilyen esetekben általában kedvezőtlen, ezért célszerű azokat növényültetéssel, vagy más módon takarni.

Forrás:Dr. J. Imre